Tóth Mihály lelkész és temetőlelkész készülő könyvében a halálról mint mindannyiunk közös, biztos céljáról értekezik. Bár a téma sokak számára szokatlan vagy zavaró, a szerző szerint a halál az egyetlen olyan végpont, amelyet minden ember elér, függetlenül életútjától vagy szerencséjétől.
A kontroll illúziója és a végesség
Életünk során gyakran összekeverjük a befolyást a teljes kontrollal, holott a születésünk körülményeit sem mi határoztuk meg. A halál bizonyossága mellett az időpont bizonytalansága okozhat félelmet, ugyanakkor a végesség felismerése formát ad az életnek, és értékessé teszi választásainkat.
A betegség és a kísérés
A betegségek kapcsán gyakran használt háborús metaforák nem mindenki számára jelentenek segítséget, esetenként erkölcsi terhet róhatnak a betegekre. A gyógyítás mellett a gondozás, a fájdalomcsillapítás és a méltóság megőrzése is alapvető fontosságú. A halál nem feltétlenül az orvoslás veresége, hanem az a pont, ahol a gyógyítás helyét átveszi a kísérés.
Keresztény remény és az elengedés
A keresztény szemlélet a halált a lélek örökkévalóságba való születéseként is értelmezheti, amely a félelem helyett a remény nyelvét kínálja. Az ego kisebb elengedései, az úgynevezett „kis halálok” segíthetnek abban, hogy ne a kontrollvágy határozza meg mindennapjainkat. A halálról való nyílt párbeszéd végső soron nem a halált, hanem az életet szolgálja.