“Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (Zsoltár 33, 21-22)
Egyes felmérések szerint Magyarországon az orvoshoz fordulók közel harminc százaléka nem annyira testi okokból beteg, hanem lelki okokból, túlterheltségből, gondokból vagy éppen ellenkezőleg, a túlságosan üres élete miatt nem érzi jól magát a saját bőrében, és ezért így előbb-utóbb testi betegségtünetei keletkeznek. Az ilyenre szokták mondani, hogy “idegalapon” van a betegsége. Amivel azonban baj van, az a lélek, a sivárság, a boldogtalanság, a képtelenség arra, hogy az ember örülni tudjon. Aki lelkileg beteg, az nem szereti a saját életét, nem szereti a többieket, nem szereti a világot és ez a szeretet-gátoltság és ez az örömtelenség előbb-utóbb valahogy megbetegíti a testet is. Nagyon nagy szám ez a harminc százalék, a neurotikus eredetű panaszok száma, és ezért is fontos, hogy Isten az ő szavával örömre hív minket.
Az öröm dolgában nagyon is rászorulunk Istennek arra az emlékeztetésére, hogy van okunk az örömre. Van okunk, mert megváltottak vagyunk, és az Úrhoz tartozunk. Ez az öröm igazi forrása, ezért mondja a zsoltáríró, hogy Teljes öröm van nálad. Az ember igazi öröme az, hogy az élete a helyén van, Isten kezében, Őtőle várjuk a boldogságot, a segítséget, a megoldást életünk minden helyzetében. Ezért távol kerül tőlünk az aggódás, a félelem, a gondok, a magány érzése, hiszen tudjuk, hogy Jézusban olyan Urunk van, aki mindig szeretettel van velünk, ahogyan megígérte, minden nap, a világ végéig. És ennél több jó semmi nincs az életben és aki ezt már megtapasztalta, az jól tudja, hogy ez így is van.
Ez tehát az örömünk titka: ne feledkezzünk meg arról, hogy kié az életünk, kihez tartozunk , hogy ki él a szívünkben. Van okunk az örömre!
De hogyan lehet miénk ez az Úrral való közösség? Hogyan kerülhetünk az Ő közelébe? Úgy, hogy Ő jött közel hozzánk. “Isten közelsége oly igen jó nékem!” – ujjong fel a zsoltáros, és ezzel azt az örömét mondja el, hogy Isten jött el, ő közeledett hozzá. Nem is lehet ez másként, hiszen minket elválaszt Istentől bűnös életünk. Isten számára azonban ugyanúgy örömöt jelent az, ha kapcsolatba kerülhet az emberrel, ahogyan ez jelenti az örömöt a mi számunkra is. De ott van közöttünk a bűn szakadéka. Ezt mi, emberek nem tudjuk áthidalni. Isten azonban megtette.
Van egy egyszerű kis rajz, ami megmutatja, hogy hogyan. Egy mély szakadék látható, az egyik oldalon Isten, a másikon az ember. És a szakadékon keresztbe fektetve, mint egy híd, ott van a kereszt. Isten Jézusban, az ő keresztjében jött közel hozzánk, áthidalta a bűn szakadékát és Jézus személyében belépett az életünkbe. És Jézussal együtt beköltözött lelkünkbe az öröm is. Az Ő közelében az emberben átrendeződnek a dolgok.
Nem veszi el többé örömünket a bűn és a vádoló lelkiismeret, mert Jézus megbocsátja bűneinket. Nem veszi el többé örömünket az aggódás, a szorongás, a félelem a jelentől és a jövőtől, mert Jézustól megtanuljuk, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, akiben mindig, minden körülmények között bízhatunk. Nem ronthatja meg örömünket a környezetünk, a többi ember, mert Jézus erőt ad, hogy még az ellenségeinket is szeressük, és jóval győzzük le a tőlük kapott rosszat. Nem leszünk örömtelenek, kesergők, ha magunkra maradunk, mert elveszítettünk valakit akinek a szeretete nagyon fontos volt számunkra, vagy ha elfordulnak tőlünk emberek, mert tudjuk, átéljük, hogy Jézus mindig velünk van. A mobiltelefonok világában nem kell ezt sokat magyarázni. Jézussal bármikor, bárhonnan beszélhetünk, felhívhatjuk őt az imádság mobil vonalán.
Örömünk igazi, egyetlen megbízható forrása tehát az, amit a zsoltáríró mond: Isten közelsége oly igen jó nekem! Istennek ez a közelsége nyugalmat, békességet, félelem és aggódás nélküli életet, biztonságot ad, és örömöt ébreszt bennünk.
Aki Isten közelségében él, akiben ott van Isten öröme, akiben él Jézus Krisztus, az nem lesz neurotikus beteg, hanem felülemelkedik az élet megbetegítő hatásain, stresszein.
Aki Jézussal közösségben él, az olyanná lesz, mint Pál apostol, aki még a börtönből is azt írta a filippibeli keresztényeknek: Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek! Az Úr közel! Nem a mi erőnk, vagy önmeggyőzésünk eredménye ez az öröm, hanem annak a hitnek az eredménye, hogy az Úr, Jézus Krisztus közel van hozzánk. A mi dolgunk csak az, hogy ezt hittel valljuk. A többit, az örömöt, a békét, a nyugalmat, azt mind megadja Ő.
Ezen a vasárnapon értsük hát meg az öröm titkát: engedjük közel, engedjük egészen be az életünkbe az Urat, Jézust. Ő hozza az örömöt.
forrás: https://777blog.hu/2016/05/15/van-okunk-az-oromre/