Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy-egy súlyos helyzetben benne ragadtunk hónapokig, évekig vagy akár évtizedekig, mert nem tudtunk túllépni a fájdalmon, az önmagunk vagy mások hibáztatásán, ragaszkodtunk a sérelmeinkhez, képtelenek voltunk megbocsátani és az önsorsrontás ördögi körébe kerülve fásulttá, megkeseredetté váltunk. Mindez teljesen alááshatja önbecsülésünket, és végül gyakran azt történik, hogy teljesen feladjuk a helyzet megoldására, a boldogságra, például egy új munkára, új kapcsolatra vagy éppen szeretetteljesebb viszonyokra való törekvésünket és végleg megrekedünk abban, hogy nekünk ennyi adatott.
Mit tehetünk, hogy ez ne így legyen? 6 lépés az önismeret útján a teljesség felé.
0. lépés: sajnáld magad!
De nagyon, amennyire csak tudod! Éld át a helyzeted kétségbeejtő mivoltát és helyezkedj el minél kényelmesebben a gödör legalján. Ne is törődj azokkal, akik a fejedre olvassák, mekkora bűn az önsajnálat – kit érdekel, amikor ez az egy maradt neked? Az önsajnálat egy remek eszköz arra, hogy beinduljanak az önszeretet automatikus áramkörei. Emlékezz arra az egyszerű esetre, amikor gyerekként beütötted valamidet: ordítottál egy darabig, míg anyu puszit nem adott a bibire, aztán még te magad is dédelgetted a fájó testrészt egy darabig hüppögve, míg el nem múlt a fájdalom. Ez az ösztönös mechanizmus működik bennünk felnőttként is, amikor késztetést érzünk arra, hogy – főleg sérelmek vagy stressz esetén – megszeretgessük, kényeztessük magunkat, csak éppen hajlamosak vagyunk mindezt alkohollal, evéssel, vagyis tipikusan olyan dolgokkal tenni, amelyek főleg nagy mennyiségben fogyasztva igen károsak.
Vészhelyzet esetén azonban ez is megengedett, tehát kényeztesd magad, adj magadnak szeretetet: tedd azt, amihez kedved van, ami – még ha átmenetileg is – , de megelégedéssel, örömmel tölt el. Van, aki ilyenkor jól leissza magát, vagy elszív egy doboz cigit, esetleg gyorsan lefut egy maratont mérgében, mások azonnal kerítenek egy remek alkalmi partnert és kufircolnak egy jót. Mindez tökéletesen rendben van, de ne állj meg itt. Sokan amiatt maradnak benne a csalódások ördögi körében, mert a nulladik lépést ismétlik újra meg újra, és közben egyáltalán észre sem veszik, hogy a kényeztetések ellenére még mindig a problémájuk gödrében ücsörögnek. Ha leragadsz a kényeztetés szintjén, akkor csak elfeded az eredeti problémádat, de az attól még ott van és továbbra is végzi az aknamunkát.
Ezért amikor már eleget sajnáltad és/vagy kényeztetted magadat, és már te is unod a régi sirámokat vagy az alkalmi szeretődet, legkésőbb akkor: eljött az idő arra, hogy továbblépj és meggyógyulj.
1. lépés: érezz, akármennyire is fáj!
Ne menekülj el az érzéseidtől, éld át őket, a legpokolibb fájdalmat, gyűlöletet és haragot is. Engedd meg, hogy érezd. Csak érezd, ne ítélkezz az érzéseid felett, ne akard őket megváltoztatni, ne gondolj magadról az égvilágon semmit azért, mert negatív érzéseid vannak. Fogadd el, hogy ez teljesen normális, az emberi lét velejárója. Kisgyerekkorunktól arra kondicionálnak bennünket, hogy mindenáron próbáljuk elkerülni a fájdalmat, ám szép lassan bebizonyosodik, hogy ez lehetetlen. Sőt, szükségtelen is, hiszen a fájdalom az egyik legnagyobb tanító ebben a duális világban. Egyáltalán nem azt javaslom, hogy mindenki, aki bölcsességre vágyik, váljon mazochistává, elég annyi, ha a fájdalomtól való menekülést beszüntetjük. Ne félj a fájdalomtól, hiszen azzal is csak megerősíted a fájdalmat. Amire fókuszálsz, azt teremted meg a világodban – ha a fő törekvésed elkerülni a fájdalmat, azzal csak még több fájdalmat fogsz tapasztalni az életedben. Ha viszont képes vagy anélkül átérezni, hogy bármit is gondolnál róla, hogy menekülnél előle, akkor te egyre jobban kitágulsz… a fájdalom pedig lassacskán magától eltűnik!
Valami azonban megmarad a fájdalom után is, pontosabban valaki. Lehet, hogy összetörten és sebzetten, de még mindig élni fogsz. Lehet, hogy az önbecsülésed is romokban, hogy a hangulatodról már ne is beszéljünk, de mégis megmaradtál. Vagyis: volt elegendő erőd, hogy kibírd azt, ami először kibírhatatlannak tűnt. Most már van elég erőd, hogy megértsd mélyebben, miért is történt mindez – hiszen ez a kulcsa annak, hogy legközelebb másképp legyen.
2. lépés: lásd meg, mire tanít a helyzet!
Semmi nem történik velünk az életben anélkül, hogy arra valamilyen szinten (akár nem tudatosan, hanem a tudatalatti rétegben) engedélyt ne adtunk volna. Kemény dió, tudom, és talán soha nem fogjuk teljesen feltörni – a totális felelősséget kell viselned önmagadért, nincs másra mutogatás, nincs mások hibáztatása, a felelősség áthárítása, csak TE vagy. Mindent te hoztál létre az életedben, ami most benne van: a működésképtelen kapcsolatodtól az anyagi gondjaidon keresztül az ellaposodott karrieredig. Mindenre te magad adtál engedélyt. Miért? Kicsit agyrémnek, de minimum önsorsrontásnak tűnik. Ki akarna ilyen helyzeteket teremteni magának? Persze, hogy Te magad – hiszen ezeken keresztül tudsz tanulni, tapasztalni, fejlődni.
Na de mégis mit lehet megtanulni egy olyan helyzetből, amikor átvágtak, megszégyenítettek, megcsaltak, kiszipolyoztak vagy bármi egyéb galádságot követtek el ellened? Hogy ezentúl zárkózz be, ne bízz meg senkiben, a férfiak csak azt akarják, a nők csak a pénzre hajtanak, kihaltak az igazi emberi érzések, bla, bla, bla?
Talán inkább azt, hogy menj le a legmélyebbre önmagadban és tisztázd, NEKED mire van szükséged. Talán a súlyos helyzet, amiben részed volt, csupán azt mutatta meg, merre NE menj, melyik NEM A TE UTAD. Vagyis, közvetetten ugyan, de hozzájárult ahhoz, hogy fejlődj és finomítsd az életedről szőtt elképzeléseidet.
3. lépés: finomítsd az elképzeléseidet!
TE MIT VÁRSZ EL egy kapcsolattól, milyen az a férfi vagy nő, aki számodra a nagy Ő, mit szeretnél, hogyan viselkedjenek Veled és mi az, amit úgymond megengedsz a másiknak? Természetesen fontos a feltétel nélküli szeretet gyakorlása és fejlesztése, de ez nem jelenti azt, hogy ennek örve alatt bármit megtehetünk egymással. A saját határainkat nekünk kell elsősorban tisztelnünk, különben mások sem fogják. Minden kapcsolat ezt a komplex rendszert segít finomítani az életünkben, és vagy a pozitív, vagy a negatív mintával, de hozzájárul ahhoz, hogy még inkább tisztába jöjjünk a saját vágyainkkal.
Tudom, hogy ez egy éppen krízist átélőnek nagyon kegyetlenül hangzik, de a csalódások és sebek az élet részét képezik és úgy tűnik, senki sem tudja őket kikerülni. De sohasem azt tanítják, hogy ne szeressünk és bízzunk többet senkiben. Sőt, ellenkezőleg: arra ösztönöznek, hogy még jobban szeressünk, de elsősorban önmagunkat.
4. lépés: bocsáss meg magadnak!
Most már talán nem is tűnik annyira furcsának, miért önmagadnak szükséges megbocsátani. Azért, hogy ilyen helyzetbe hoztad magadat és megengedted, hogy ez történjen. Pontosabban: megengedted, hogy ez történjen, hogy tanulhass belőle. Bármilyen fájdalmas eseményt is programozunk magunknak elő, a Lélek végső célja mindig a tanulás, tapasztalás. Próbálj meg a megtanultakra, az eredményre koncentrálni, és erre fókuszálj a fájdalom helyett, ugyanis valószínűleg ebben a fázisban még mindig felüti olykor-olykor a fejét a szívfájdalom és az átélt kínok emléke. Ha viszont az eredményeidet tartod szem előtt, az segíthet a tudatos elmédnek, hogy elfogadd a kegyetlen helyzetet. Fontos ítélkezés nélkül elfogadni azt, hogy milyen tapasztalásra volt szükségünk a tanuláshoz. Ez nem mindig könnyű és általában nem megy egyik napról a másikra – van, hogy sok idő, kitartás és erőfeszítés kell hozzá. Egyfajta folyamatos, konok elkötelezettség és hit abban, hogy volt értelme, még ha az egyelőre rejtve is van az emberi megértésünk előtt.
5. lépés: szeresd önmagadat!
Gyógyítsd be azokat a sebeket, amik még benned vannak. Minél jobban szereted önmagadat, annál inkább képes leszel például arra, hogy ez a szeretet egy másik ember képében is megjelenjen az életedben és tudj élni az új lehetőséggel. A szeretet azt is jelenti, hogy ismered önmagadat, tudod, mire van szükséged és ezt képes vagy magadnak megadni.
Ez az önismereti folyamat hosszúra is nyúlhat, szinte mindig nagy átalakulással jár és sok belső küzdelemmel. Sokan feladják útközben, mert az a tévhit él bennük, hogy a megfelelő módszerek alkalmazásával rövid időn belül megoldódik minden problémájuk és aztán élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Bárcsak ilyen egyszerű lenne! De önmagunkat legyőzni, jobb kifejezéssel élve átalakítani a legnehezebb, egy életre szóló munka – aki próbálta, tudja, miről beszélek. Könnyebb elfogadni bárkinek a legrosszabb tulajdonságát, mint önmagadban megváltoztatni ugyanazt.
Ahhoz, hogy túllépj a megalázottság, sikertelenség, a csalódottság érzésén, fontos az önmagaddal való folyamatos, bensőséges, szeretetteljes kapcsolat ápolása, és ehhez ismét csak az unásig ismételt dologra van szükség: az önismeretre. Légy mindig tisztában azzal, mire vágysz, mik a szükségleteid, mi a jó neked, hogyan tudod mindezt kiegyensúlyozottan megteremteni. Egyáltalán nem az önzésre buzdítalak, mert ez a fajta szemlélet nem zárja ki azt, hogy másokkal is ugyanilyen szeretetteljesen törődj. Sőt, ha önmagaddal képes vagy törődni, akkor tudsz majd igazán másokkal szemben is gondoskodó és szeretetteljes lenni. Az önszeretet a mások iránt érzett szeretet alapja, és remélhetőleg ez a 6 lépés segít abban, hogy ezt az örömteli állapotot is megéld.
forrás: https://www.harmonet.hu/psziche/63652-hogyan-gyogyulj-ki-a-csalodasbol-6-lepes.html